Halkóczy János plébános, tábori lelkész

A tüzes lelkű papot a szabadságharc az alsó mislyei plébánián találta, mint segédlelkészt, ki vidékebeli tót népet lankadatlan szorgalommal tanította a magyar nyelvre; de nemcsak a magyar nyelvre, de a hazaszeretetre is tanította és lelkesítette őket, s dacára annak, hogy az osztrák sereg a szomszéd Kassa városában tanyázott, el nem mulasztotta soha a magyar kormány rendeleteit filiákban a népnek hirdetni, s őket a haza védelmére buzdítani.
E szép és dicséretes hivatás és cselekedet nem volt elég az ő hazájáért lángoló szívének. Ő még közelebbről akarta szolgálni a hazát, s védeni annak szent szabadságát, tehát beállt tábori lelkésznek, hogy ékesszólásával bátorságra lelkesítse a hazáért küzdő és vérző honvédeket. – Mint tábori lelkész tevékeny részt vett 1848. dec. 11-én a kassai hegyen vívott szerencsétlen ütközetben, midőn Schlick elfoglalta Kassát.
Ezen szerencsétlen csata után visszatért plébániájára, de fájdalom, nem maradhatott soká itt, mivel a sváb-német ajkú hívek őt és főnökét, Frenka János plébánost Schlick tábornoknál bepanaszolták, hogy nemcsak a mislyei híveket, de a szomszéd népet is az osztrákok ellen folytatandó harcra buzdították.
Ezen panasz következtében, Schlick tábornok 1848. december 25-én éjjel 12 órakor 70 katonát küldött Mislyére azon utasítással, hogy Frenka János plébánost és káplánját élve vagy halva Kassára vigyék. A katonák behatolva a plébániába, Halkóczyt csakugyan elfogták, s elkísérték Kassára, ahova másnap tíz órakor érkeztek meg, s azonnal a katonai laktanyába vezették, azután pedig Kassa város börtönébe záratott be, hol sok nyomorúság és sanyargatás után 9 napig minden percben várta a kimondandó halálítéletet, amit valószínűvé tett az őrtálló katonák nyilatkozata, kik azt mondták neki, hogy bitófára van elítélve.
Végre kilenc napi kínzatás után 1848. január hó 3-án – Kőnig János püspök helynök közbevetése folytán – szabadon lett bocsátva, és Jászó-Újfaluban lett esperes-plébános.