Szabó Gábor: Mi lesz?

Magyar!
Roncs, csonka konc,
Osztott egésznek bús maradványa,
Nézd! mi a máma?
Magyar!
Hát ez volt a múltad álma?
„Tépett tespedés,
Érthetlen szenvedés!
Parancsolt határ, - szerzett birtokon, -
Idegen úr, - ősi hantokon - ?”
Magyar!
Hát te lettél a sárgult avar
A népek földjén?
Kin végig tapos
Minden bocskoros!
Magyar!
Hát Európa öreg ugarán
Elvész a Turán?
Magyar!
Egy évezrednek sok szenvedése
Nem térít észre?
Nem látod,
Hogy nincsen barátod?
Életed csak erőd
S Istened védi,
Itt az ideje
Magadhoz térni!
Vagy leszel te is
Hun és Avar,
Múlt…, történelem…,
Kihalt nép… ? Magyar!
Magyar!
Roncs, csonka konc,
Nézd! mi a máma?
Vagy dolgozol halálra szánva
Új éltet várva, -
Vagy megadod magad…
S csak emléked marad!

1923