Gyóni Géza: Karácsony II.

Megállt a hajsza. Lüktető iram nem remeg,
a csönd, a béke halk zenéje ül a csillagok felett.
Nincs halihó! Nem sikoltnak a gyárak,
az úton fehérek a máskor fekete árnyak.
Ezüst takarót öltnek a kormos városok,
szelíden néznek a télbehullt hegyek,
s tompán csillannak a ködös ablakszemek.
Fényember jár az uccák zeg-zugos során
s a megnyílt szívekbe tekint.
Kunyhón és palotán üdére virít a zöld fenyő
és hűs illatot lehel, míg a lehullt álarcot
sok hazug lepelt tisztára mossa
a csendben szálló drága hópehely.
Ma este – a Szeretet ünnepel.
És oly szép a béke és csend egyetlen estélye,
vele közénk jön az ember szent testvére,
s lobogja milljó gyertya apró lángja:
itt van velünk – az élet Messiása…

1908. karácsony estéjén