Pap Melchizedek gimnáziumi tanár, tábori lelkész
Gyöngyösön, Heves vármegyében született 1809. évi július 31-én. Mint költészeti osztályt végzett tanuló 1826-ban a legszentebb Üdvözítőről nevezett Szent Ferenc-rendi szerzetes tartomány papjelöltjei közé vétetett fel; 1832-ik év szeptember 16-án áldozó pappá szenteltetvén, a gyöngyösi gimnáziumhoz tanárnak neveztetett ki. 1847-ben Szabadkára küldetett szinte gimnáziumi tanárnak, itt találta őt az 1848-ik évi március 15-ike.
Mindjárt a szabadságharc kezdetén – mint már korosabb férfiú s áldozár nem tehtvén szép hazájának, mint mondani szokta, fegyveres szolgálatot – az I-ső számú császári huszár ezrednél, mely a magyar hadsereghez átpártolt, lett tábori lelkész, és z egész szabadságharc tartalma alatt híven követte ezredét a világosi fegyverletételig.
Ez után a császári hadi törvényszék elé állíttatván, egy évi fogságra ítéltetett, melyet a budapesti híres új-épületben töltött el. – A sok nélkülözés és kiállott szenvedés után a fogságból kiszabadulván, egyelőre Gyöngyösön működött, mint segédlelkész, majd Szolnokra tétetett, mint tanár, 1852-ben a gyöngyösi gimnáziumhoz rendeltetett, mint igazgató: 1866-ban házfőnökké, 1872-ben rendkormánytanácsossá választatott, s egyszersmind váci házfőnökké neveztetett ki, 1873-ban, aug. 28-án érdemekben gazdag földi pályáját bevégezte 65 éves korában.