Féja Géza: Halábori Bertalan
Bertalan papot Kazinczy Ferenc fedezte fel: „Mely gyönyörű nyelv… kivált Halábori Bertalannál a Bereg vármegyében nemzettnél! S mivé leve ez a gyermeki nyájasságú szép nyelv azáltal, hogy benne erőt véve az elmélkedő ész, s mindent igazított, törvényszerűbbé tett és inkább szóla az olvasó hideg értelméhez, mint érzékéhez”. Nyílt kérdés, hogy az „Énekek Énekének” fordítását Bertalan pap szerzette, vagy csupán másolta? De mindenesetre az ő kódexéhez fűződik egy nagy irodalmi lépésünk: a szép stílusra való tudatos törekvés.
A „Halotti beszéd” tömör, keményfából faragott nyelve ebben a fordításban virágzik ki: buja teltség és gyengéd báj váltakozik Bertalan pap szabadversében, azóta is a magyar lírai stílus két alapvető vonása. Bertalan pap szabadította fel a magyar nyelv eredeti géniuszát, talán az „Énekek Énekének” érzékisége rázta meg, s szabadította fel ennyire a fordító lelkét és ösztöneit; a bibliának ez a darabja volt az egyedüli alkalom arra, hogy elfojtott érzékisége, s véle természetes lírája is feltörjön.
A fordító tudatosan szépet, tökéletest akar nyújtani, néha zárójelen szövegváltozatot ajánl: „Kik tejbe feröttek (mosottak)”, „hogy lássok (tekéncsönk)”. Gyengéd bája a klasszikus magyar elégia finom képeire emlékeztet: „Ki a pusztából fel hág: miként füstnek vesszeje”. Az eredeti szöveg buja keleti díszei hiába kísértették, képei egyszerű s tiszta érzékiségtől üdék: „én fejem teljes harmattal: és én fürtim éji csepegéssel”; „és én hasam ő illetétől megrettene”, „ő kezei völgyesek”.
A magyar idióma kivirágzik, de nem oldódik szét, a képek tömörek és drámaiak maradnak: „Te állatod (termeted) pálmához hasonlott. És te csecsid szőlőfőhöz. Mondom felhágok az pálmára. És gyümölcsét ragadom”. Nem bőbeszédű, minden szavának eredeti érzéki ereje és kozmikus varázsa van. a magyar nyelvben ez az eredeti érzéki erő uralkodott az újabb időkig; először Kazinczy fosztotta meg tőle nyelvünket. Melléknévre még alig van szüksége ennek a beszédnek, ha fel is tűnik a melléknév, csak finom dísz a főnév uralkodó boltozatán. Balassa Bálint ennek a nyelvnek újabb virágzása. Balassa nyelvéből már európai műformák épültek, Bertalan papé még csak mérhetetlen értékeket rejtegető kincsestár. Fordítása egészében torzó, de elemei s atomjai tökéletesek, kész elemek a szép mű testéhez, s vallomások arról is, hogy milyen volt a magyarság eredeti beszéde és eleven, érzéki életszemlélete.