[Szent Marton, Isten szolgaia…]

Ismeretlen XVII. századi szerző

Ad notam Ur Isten teged dicsirunk es nyilván

Szent Marton, Isten szolgaia,
Es ö néki áldot papia,
Boldog lön ö ki-mulása,
Mert menyben lön nyugovása.

Te az Christus szerelméirt,
Lölködnek üdvösségéirt
Mezételent az Istenért
Be födösztél szent nevéirt.

Szent életben nevelkettél,
Sok csúdakat cselekedtél,
Harom halottat tamasztal,
Sok betegeket gyogital.

Te lelkedben bekes livén,
Szent lélekkel egyesülvén,
Bünös népen könyörülvén,
Kiket Istenhez térétvén.

Eleted volt tisztaságos,
És halálod nem ártalmas,
Ördög ellen diadalmas,
Mert rayta valál hátalmas.

Ez may napon â hivek
Tisztelni tégedet iüttek,
Essedezzél most érettek,
Hogy te veled öruendgyenek.

Könyörög azért Istennek,
Kérgy segétséget hiveknek,
Legyen kegyelmes mindennek,
Adgyon malasztot ez népnek,

Hogy szeretetnek lelkivel
Nevelkedgyunk igaz hittel,
Hogy egy szivel s szeretettel
Christust kövessünk örömmel.

Ki örülsz az angyalokkal,
Vigadósz arkángyalokkal,
Eorvendesz apostolokkal,
Mind örökké martirokkal.

Dicsöség légyen Istennek,
Atya, fiu, szent léleknek,
Három személyü egységnek,
Egy álatu Istenségnek.