Fáy Ferenc: Októberi halott
Fehér volt, sápadt, mint a köd,
kopott, akár a fák.
S a nyirkos, őszi lomb közé
rejtette homlokát.
A szája széléről rubin
virággá nyílt szavak
peregtek szét a fák közé...
Leroskadt házfalak
pihentek barna ujjain,
szemébe bújt az ég,
s egy ország fogta könnyesen,
némán ütőerét.