3. zsoltár - Üldözött ember

1 Dávid-zsoltár. Amikor fia, Absalom elől menekült.

2 Ó, Uram, ellenségem mennyi,
és hányan törnek ellenem!

3 Hányan mondják nekem:
az Isten ezt már meg nem menti!

4 Uram, te vagy egyedül védőpajzsom:
dicsőségem, te feltartod fejem.

5 Kiáltásom az Úrhoz hogyha szól,
ő szent hegyéről* válaszol.

6 Ha elpihenve álom hull rám,
megvirradok: vigyáz az Úr rám.

7 Nem félek, hogyha népem ezrei
támadnak mindenünnen ellenem.

8 Ó, kelj fel, Uram, ments meg, Istenem!
Bár ellenségem állát összetörnéd,
s a gonoszok fogát kivernéd!

9 Uram, tenálad a megváltás!
Népedre szálljon áldás.

/*/ Az Úr „szent hegye” valószínűleg a Templom hegye, de más magyarázat is elképzelhető. Isten mennyei lakóhelyét is jelentheti, mint elérhetetlen mennyei magaslatot.

Bár a zsoltárok alcímei rendszerint nem tartalmaznak történeti hitelű közlést (nem is képezik részét a sugalmazott szövegnek), nemegyszer sikeresen festik meg a háttért, amelybe a zsoltár témáját és teológiai tartalmát tekintve beleillik. Ez a zsoltár ugyanis egyszerre egy egyén és egy népéért aggódó uralkodó szorongatott helyzetét tükrözi. Míg pl. a 6. vers teljesen személyes hangot üt meg, a 7. vers már a népek ezreivel való csatáról beszél. A 9. vers, viszont- egyesek szerint későbbi hozzáadás – a közösség nevében kér üdvösséget.