Lieber Ferenc: Drávaparton

Drávaparti zúgó rengetegben
magányos lelkem elbolyong,
néhol madárcsapat riadtan rebben
s a lombok árnyán halk bánat borong.

Morajlik, idecsillan a futó folyó,
habjain még jó Zrínyi tűnődött,
mint most én, az új-magyar álmodó,
most, - mikor szívembe ezer ék ütődött.

Körülölel a csend s halkan beszél,
susogó szél szól: a magyar kín örök!
Ó, jaj, érzem, nincs kínosabb e csendnél,
ó, hangosabbak a bilincses börtönök…

Ez a csend és ez a táj egyre susog,
ősi kínt és jelen bút szívembe éget:
Trianon sikolt s a folyón a határzugok
cikk-cakkja ver végig zátonyos éket!

1933