Nagy Miklós: Keselyűk a mohácsi mezőn
A nap lehajlott vérrel könnyezőn –
Jóllakva, hajlott ágon diskurálnak
Vén keselyűk a mohácsi mezőn:
- Hát ez csodás nap volt, keselyű koma,
Nekik virtus, szentség, nekünk lakoma.
Dédapánknak Mohi, Mohács most nekünk,
Minden sereglésből mégis mi nyerünk.
Harsogjon itt: Jézus! Zúgjon itt: Vivát!
Magyar asszony nekünk szüli a fiát.
Terít, kerít a sors Kárpátok alatt,
Jut még fiainknak is kövér falat.
Furcsa náció ez – ha nincs ellenség,
Megvagdossa nekünk a saját testét.
Ordasok a csontját, mi meg a húsát –
Tartsa meg az Isten ezt a virtusát!
A nap eltűnt már vérrel könnyezőn –
Lomhán repülnek a Dunára inni,
Vén keselyűk a mohácsi mezőn.
1926