Tompa Mihály: Etele hun királyról
Görög császár, nagy hatalmas,
Szeretnéd, hogy nyugton alhass!
Mert minek a bíbor, bársony?
- Kétannyit ülsz paripádon, –
S birodalmad síkja, hatalma?
- Idegen ló nyerít rajta, –
Arany, ezüst sarcba mégyen!
Nagy a romlás – hát a szégyen?!
Ki így bánik a császárral,
Akkor nyomván, mikor kárt vall,
Cselvetésben eszén túljár,
S kardján annyi vér pirul már:
Etele, a hun király az.
Akit ösmér, fél a száraz;
Mert miképp a nádat a szál:
Népeket hajt meg, ha felkél.
Összetűzni véle káros…
Görög udvar mást határoz;
Hogy a világ félelmére,
Kard helyett, a gyilkot mérje.
Hogy kitől fut a csatában:
Mellé csússzék sátorában,
S őt, kinek öl pillantása,
Álmában átverve lássa.