Tóth Bálint: Új nemzeti dal
Virágos tavaszkor felső ibolya,
Derült magyar égbolt azúr mosolya,
Bácska földjén ringó arany kalásztenger,
Igaz ügyben hívő minden földi ember,
Mind azt kéri, várja, mind azt kívánja:
Messzehangzó szóval mind azt kiáltja
Siket fülébe a világnak:
„Igazságot Magyarországnak!”
Ha kitör a szélvész, tombol a vihar,
Isten könnyzáporát issza az ugar.
De ha felsüt fénye jókedve napjának:
Tört reménysugárból szép szivárvány támad
S hétszínű szalaggal ékesíti fel,
Mit lángbetűkkel írt a felhőkre fel
Dörgő villáma az orkánnak:
„Igazságot Magyarországnak!”
Dalra kél a magyar bölcsőjébe’ már,
Dalt zeng felette egy nótás kis madár.
De hogy „rabmagyar” lett a neve, azóta
Szent riadóvá vált minden magyar nóta.
A patak habja is e dalt zengi tán,
Alföldi rónán és bérces Hargitán:
– S egy a vége minden nótának –
„Igazságot Magyarországnak!”
A Pesti Hírlap revíziós dalpályázatának
elsőrendű dicséretben és dicséretben részesült pályaműve