Zas Lóránt: Szemeidben
Szemeidben a szerelmet, amikor
a nyugalom idején, összefonódva,
duruzsol a gázláng, báránybőr az ágyunk
előtt, kezedben pohár. Emlékezünk
a hajnalokra, a patakra a tópart
oldalán és édesanyádra, aki
korholt, hogy hihetsz-e ennek a fiúnak.
Hihetsz. Lepergett az idő. Szüleink
halottak, ha hazatérünk, virágot
viszünk a sírjukra és állunk az urna
mellett. Közeleg a nap – nem akarom
tudni – amikor mi is csak emlék leszünk,
hogy szerettünk és gyermekeket hoztunk
a világra, akik emlékeznek reánk.
Megmásíthatatlan ez a folyamat:
szerelem és születés, születés és
szerelem. És nyugalom. Halandók vagyunk.
Los Angeles