Ismeretlen költő: Mesgyekő
A part alatt zizegve
Cirógat, véd a nád.
Hiába várt az este
Húgod és szegény anyád.
Keskeny vércsík szalad,
Arcod kettészelő.
Úgy fekszel itt hanyatt,
Mint kidőlt mesgyekő.
Te vagy a kő, határ:
Ma eddig tart a múlt,
A rettentő halál
Itt felmagasztosult!
Október huszonhárom,
Utcára ment a nép,
Hogy zengő szava szálljon,
S kitárja bús szívét.
Szíved szép igazsága
Volt minden fegyvered,
S páncélosok száza
Dübörgött ellened.
Ma parti nád közt fekszel,
A puha fű benő.
Két világ közé vert jel,
Hazám, új mesgyekő.