Matók Leó: Mi lesz velünk?

Az élet egyre drágább és vadabb.
Mit ér az otthon, hogyha nincs szenünk.
Ordas fogakkal közeleg a tél:
Mi lesz velünk?

Kabátom rongyos és cipőm lukas.
Nincs krumplink, zsírunk, és nincs kenyerünk.
A kamrában sem áll édes befőtt.
Mi lesz velünk?

Szörnyű a gyereksírást hallani,
Ökölbe szorul tőle a kezünk.
Ha ránk veti torz kínjait a fagy,
Mi lesz velünk?

A lélek már csak hálni jár belénk,
Már évek óta tűrünk, szenvedünk.
Rólunk az Isten elfelejtkezett.
Mi lesz velünk?

Csodára várjunk meddő-ostobán?
A csorda habzsol, míg mi éhezünk.
Mert nem merünk, hát mindörökre már –
Mi lesz velünk?

Szhely, 1950. VII. 25.