Mécs László: Harangöntők öröme
Harangöntővel autózom.
Ép dél van, a kicsiny falukban
imára szólnak a harangok.
„Ez is, az is az én harangom”
ujjong a vén mester vidáman.
Mint hogyha szólna: szívem vére
vett formát fent a tornyok mélyén,
vihart, halált, szerelmet kongat,
ünnepnapot, tűzvészt, meg Istent,
mikkel telítve volt a vérem.
Ez az igaz öröm: az élet!
Amely harang nem zeng toronyban:
halott harang, vásári lim-lom!
Hazugság a művészi öncél
s a műhely gőg: magunknak írni.
Ki a toronyba álmainkkal!
Szívek, vallások nemzetek közt
zenésítsék meg a sötétet,
a förtelmes feketeséget
s teremtsenek testvériséget!
Így szólok, míg az autó vágtat.
…Most hirtelen koromsötét lett,
vad gondolat-vihar komorlik…
…tán nem is autó ez a jármű:
tán denevér egy látomásban…
Suhogva szállunk a sötétben…
S hogy hátra nézek, régi híres
harangöntők ülnek mögöttem:
Mózes, Homérosz, Buddha, Dávid,
mint másvilági óriások…
Az út mentén a vaksötétben
sorban titáni tornyok állnak:
vas tornyában a századoknak
s évezredek gyémánt tornyában
titokzatos harangok kongnak…
Titokzatos harangok kongnak
s ujjonganak az óriások:
„ez itt az én harangom hangja,
a lelkem teste, szívem vére…”
Zenélnek a titáni tornyok…
Suhogva szállunk a sötétben…
Új századok jegenyesorként
toronylanak az útszegélyen…
S a tornyok öblén más zenéket
viharzik másharangok szíve…
S hogy hátranézek: látom Platót,
Vergiliust, Szophoklészt, Szent Pál,
Dantét, Ágostont, Szent Ferencet,
Petőfit és sok százakat még…
S a tornyokban harangok kongnak…
Fehér elefántcsont toronyban
a Szűz kéklő harangvirágja…
De én száguldok, meg nem állok,
míg meglelem a legnagyobbat,
mit ott öntöttek Názáretben…
Mindenki kontár hozzá képest.
Minden lélek tornyában ott csüng
Krisztus csodás jóság-harangja…
– De néha bevattázza Sátán
a tornyok szép jóság-harangját.
A föld ilyenkor meg-megőrül,
a háborúk s a forradalmak
vörös máglyákat gyújtogatnak,
– míg egy vihar megint kihányja
a vattát s újra csendet kongat…
…Az Örökkévalóság tornya
fel-felrémlik a végtelenben…
Én vágtatok, míg megtalálom
a legnagyobb, legszebb harangot,
mit ott öntöttek Názáretben…