Faragó József: Revanche

Pereg a sarkantyú, reng a város,
Ledöntötték a templom tornyát,
Nyugat, te részeg komiszáros,
Szégyellhetnéd e vad tivornyát.
Tombolsz és rombolsz: szemlátomást
Megbolondultál, szegény pára.
Zsivánnyal iszol szent áldomást
Egy árva gyermek kontójára,
Te vén duhaj:
Ihaj-tyuhaj!
Nem ég le bőre két orcádnak?
Igazságot Magyarországnak!

Pattog a szikra, ég a város.
Ropog a nád a korhadt fákon.
Nyugat, te részeg komiszáros,
Ne játssz a tűzzel az utcákon!
Nyárson forgatsz egy kövér toklyót,
Elvégezted a munkát mára.
Oldalba rúgod a haldoklót
És arcul köpöd utoljára,
Te vén duhaj:
Ihaj-tyuhaj!
Nem ég le bőre két orcádnak?
Igazságot Magyarországnak!

Mosolyogj némán, büszke város,
Bár kapuidra láncot vernek,
Mert tudd meg: Nyugat lesz a káros,
Ha nagyra nő az árva gyermek
És nagyot kurjant: „Nyugat, elég!
Ez az én váram! Hol az ára?
Fizess, ha lélek szorult beléd,
Vagy felkötlek az első fára,
Te vén duhaj:
Ihaj! Tyuhaj!
S lenyúzom bőrét két orcádnak,
Igazságot Magyarországnak!