Turcsányi Elek: Trianon!

    El még a honnak ősi képe:
    A vérrel áztatott határ,
    Hol harcos hősök nemzedéke
    Húsvéti virradatra vár;
    S ha népe újra egyesülhet
    S egymásra lel testvér, barát, rokon,
    Békéd, világ, beteljesülhet
    A megbékélt országhatárokon!
Kívánj, ki nem vagy vesztedben hibás,
Szabad mosolyt gyönyört magyar orcádnak,
Kiáltsa szó, hirdesse lángírás:
    Igazságot Magyarországnak!

    Valld hát Dunának ősi népe
    S halld messzi nemzetek fia,
    Pusztul a Kárpátok vidéke
    S rabbá lett Transzilvánia;
    É bár kifosztva mindenedből
    Az ősi birtok harmadában élsz,
    Fel mit sem adsz honod s hitedből,
    Magyar vagy és feltámadást remélsz:
Kívánj, ki nem vagy vesztedben hibás,
Szabad mosolyt gyönyört magyar orcádnak,
Kiáltsa szó, hirdesse lángírás:
    Igazságot Magyarországnak!

    S ha majd szabadság napja lángol
    Az elszakított végeken,
    Egy nép kilép a vak homályból
    S szabad lesz ezredéveken;
    Kezében kard, szívében oltár,
    Mikor kitárja sziklabörtönét;
    S a múlt ködébe vész a zsoltár,
    Amit ma még dalolva zúg a nép:
Kívánj, ki nem vagy vesztedben hibás,
Szabad mosolyt gyönyört magyar orcádnak,
Kiáltsa szó, hirdesse lángírás:
    Igazságot Magyarországnak!

A Pesti Hírlap revíziós dalpályázatának elsőrendű dicséretben és dicséretben részesült pályaműve