Gyurkovics Tibor: Sinka

Immár húsz esztendő múltán
nagy-nagy költő Sinka István

Már vagy húsz esztendő előtt
a feje egy egekbe nőtt

Sehol jászol sehol paraszt
Sinka István költő maradt

Lehunyta a szeme pírját
nevét öles betűkkel írják

Rakéták szállnak az égre
Sinkát egyikük se érte

Fuvarosok motorosok
robognak – ő elől lobog

Vándor léptét kék időbe
örökkévalóba mérte

Pedig ő csak fuvolázott
hol birka volt hol juhász volt

Zagyva hírekkel cicázott
s halállal koronázott

Nagy lyuk van az idő pírján
azon átbúj Sinka István

és az ég fövére fekszik
fekszik ahogy neki tetszik