Sinka István: Rabének
Ahol majd elmegyek: vasszínű a tenger.
Sorsom messzire a hullámok ragadják
oda, hol nincs emlék… Boldogtalan ember
lett a fiad, végtelen szabadság.
Elhagytad kertemet, elhagytad házamat,
te tizenegyedik tüzes parancsolat,
csillag, kit csak messze leskelődő rab lát.
1948