Haáz Ferenc Rezső: Az udvarhelyszéki székely szekér

     A székely főfoglalkozása a mezőgazdaság. Foglalkozásához szükséges mindenféle magagyártotta eszköze és szerszáma között egy sincs, amelynek elkészítése annyira alapos munkát, kézbeli jártasságot igényelne, mint általánosan használt járműve – a szekere. Bár készítése újabban mindinkább a városi iparos, a kerekes kezére jut, mégis alig van olyan falu, ahol ne találkozna szekércsináló ember. Leginkább apáról fiúra szálló mesterkedés ez, amit az eltanulás alkalma mellett az is magyaráz, hogy sokféle értékes szerszámmal és felszereléssel kell rendelkeznie annak, aki szekeret akar készíteni. Vannak mesterei, akik megszegődött árért másnak dolgoznak, de nem tekinthetők hivatásos iparosoknak, mert főfoglalkozásuk mégis csak a gazdálkodás; és vannak – ilyenek a székely gazdák csaknem kivétel nélkül – akik javításokat végeznek, vagy részeket maguk pótolnak saját szekerükön. Nagyobb szerszám, mint amilyen a kerékeszterga, vagy a nagykalánfúró, vidékekként egy ha akad; ezeket aztán közösen használja több falu. Nemcsak a szekér farészeit csinálja a székely gazda, de a hozzávaló faszerszámokat is. A vasalás a falusi kovács munkája, a vasszerszám pedig javarészben cigánykészítmény.
Nagyság és használat szempontjából ötféle szekeret különböztethetünk meg:
     1. Egészvágás vagy vágásos.
     2. Háromfertályos.
     3. Félvágás vagy félvágásos.
     4. Vetőszekér.
     5. Kocsiszekér.
     A vágás vagy vágásos elnevezés a kerékvágástól veszi eredetét. A kerékvágások köze, vagyis a nyomtávolság a nagyság szerinti megkülönböztetés mértéke.
     Az egészvágás-szekeret sík helyen, rendszerint ökör vagy bivaly után használják. Ritka a háromfertályos. Legáltalánosabb a félvágás, mert ezt megbírja a székely apró lova és tehene is. Mindezek nagy megterhelést bíró, nehéz szekerek.


Székely szekér 1 ábra Vetőszekér1A vetőszekér a legkönnyebb (1. ábra); előrésze az eketaliga, melyhez egy kisméretű lajtorjás hátsórész jár. Azért hívják vetőszekérnek, mert ebben viszik a mezőre a vetni való gabonát, a vetőszereléket és marhaeleséget.
A kocsiszekér a jobbmódú székely gazda parádés utazó-alkalmatossága.
A vetőszekér kivételével valamennyi szekérfajta lényegileg azonos szerkezetű. Részei a következők.
     1. A szekéralj; ez áll a kerekekből és a tengelyszerkezetből. Két alj van, ú. m. elő- és utószekéralj; a kettőt összeköti a nyujtó. Az előszekéraljhoz tartozik a fergettyű, az utószekéraljhoz a tengelyszerkezettel összeépített lőcsös-rókonca. A szekéraljhoz számít még a rúd s a lovasszekér felhérce a késefákkal.
     2. A szekér felsőrésze különféleképpen alakítható.
     Az ú. n. erdőlő szekér – a nyikómentiek szerint a tajiga – a puszta szekéraljra rakott deszka és a rókoncának támasztott két oldaldeszkából alakul. Ezzel hordanak fát, trágyát, követ és homokot.
     A lajtorjás összeállítás kétféle, ú. m. hordólajtorjás és deckáslajtorjás (2. és 3. ábra)
Székely szekér 2 ábra Hordólajtorjás szekér1Székely szekér 3 ábra Deckáslajtorjás szekérA hordólajtorjást széna- és gabonahordáskor használják. Átlag két öl hosszú. A deckáslajtorjást takarodáskor törökbúza, pityóka, tök, búza stb. beszállítására, nagyobb utakra, utazásra.
     Az erdőlő és lajtorjás összeállításnál a szekéralj ugyanaz, különbség legfeljebb a lőcsökben van. Ritkán fordul elő, hogy a székely gazda egy szekéraljra felváltva szerelné ezeket a felsőrészeket, mert rendesen két szekere van: egy erdőlő és egy lajtorjás.
     A következőkben a szekérrészek tüzetesebb leírását adom, kiterjeszkedve a használatból már kiment, de még megtalálható régi szerkezetűekre is.
     A kerék. Legősibb e vidéken talált formája az egy cserefarönkből vágott fakorong (4. ábra).

Székely szekér 4 ábra FakerekekEgy szekérhez való 4 ilyen régi kerék az udvarhelyszéki Patakfalváról került az udvarhelyi ref. kollégium néprajzi gyűjteményébe. A nagyobb kereke átmérője 68 cm, a kisebbeké 50. Mind a négy tengely-lyuk 20 cm átmérőjű. Két kerék kopott és hasadt helyein 3•5 cm erős, kerek felcsapok láthatók. Ezek a széthasadás megakadályozására szolgálnak.
     Hargitaalji falvakban 25–30 évvel ezelőtt – régebben általánosan – használatos volt az ú. n. fakószekér (5. ábra) a fakókerekekkel. Nem volt vasalás sem a szekéren, sem a kereken, ezért mondták fakónak.

Székely szekér 5 ábra FakószekérA fakókerék minden részében erősebb, vaskosabb volt, mint a ma használatos; kerékagya félméter hosszú, fala 10 cm magas, 15 cm széles. Ötrészű kerékfala idővel elváslott, a kerék ötszöggé változott úgy, hogy joggal mondhatták róla tréfásan „nem gördül, hanem lépik”. A fakószekér tengelyét a párnával gúzs fogta egybe. Vesszőből csavart kötél a gúzs, amit rendesen fűzfavesszőből sirítettek. Az itt közölt fakószekérnek csak a kereke fakó; a gúzs helyén már vas fojtókarika van. Gúzsos fakószekeret ezen a vidéken nem sikerült találnom.
     A mai kerék áll: 4–6 részes kerékfalból, 8–12 fentőből (küllő), és a kerékagyból (kerékfej). Leginkább az 5 falas, 1 fentős kerék használatos. A kerekek mérete állandónak mondható; a nagykerék 92–95, a kiskerék 80 cm átméretű. A nagy- és kiskerék mérete közötti különbség a fergettyű-magasság + 3–4 cm esés az előrész felé. A kerék vasalása: kívül az abroncs, amit tüzesen húznak a kerékre. 5 pár vasszeg fogja az abroncsot a kerékfalhoz. A kerékagy vasalása: kívül a fentők tövén két tőkarika, az agyvégeken (kívül) a két sípkarika s belül a két persely.
     A tengely. Hossza: az egész vágás szekérnél 200, a háromfertályosnál 188, a félvágásnál 178 cm. A tengely és a rajta fekvő párna vésete lefogja az ágas két szárát. Az előszekér ágasa két részből áll (6. és 6/a. ábra).

Székely szekér 6 és 6a ábra Az előszekér részeiEgyik vége az ágas orra: 50 cm-es, kihegyesedő nyúlvány, melyet a rúd két szárnya fog közre. Szabadon álló két szárát az éha (Háromszéken léha) köti össze, mely a nyujtó alatt fekszik s megakadályozza az ágas orrának lebillenését és vele a rúd leesését. Az utószekér ágasa egy darab; orra szeggel, vagy fojtókarikával van rögzítve (7. és 7/a. ábra)
Székely szekér 7 ábra Utószekér tengelye ágasa párnája lócsös rókoncájaA nyujtó egy kb. 2 öl hosszú, négyszögletes-lapos bükkfarúd, a szekér különböző nyújtását szolgáló 5 lyukkal. A nyujtó kapcsolja az utószekeret az előszekérhez és szabályozza a szekér hosszát (5 ábra).
     A tengely vasrészei . A tengely külső végét, az ostort egy karika fogja körül, mely felül a rövid felső marokvasban, alul az alsó marokvasban folytatódik. Az alsó marokvas csaknem a tengely közepéig ér, és csigaszerű visszahajlással végződk. A tengelyen forog, a kerékagy két végén a külső és belső tángyérkarika. A tengelyt és párnát összefogja 1 pár fojtókarika az előszekéren és 2 pár az utószekéren (5. ábra); ez utóbbiak közül a belső párt csavar kapcsolja össze. Az előszekér ágasára alkalmazzák újabban a kerülővasat. Ezen kerül-fordul a fergettyű s vele az egész szekér felső része. Egy hosszú, a fergettyűt, párnát és tengelyt átérő vasszeg ennek a fordulásnak a tengelye; derékszög a neve. A kerékszeg a kerék kiesését gátolja.
     A szekéraljhoz tartozik még a rúd, amely kétféle: marha- és lórúd. Mindkettő anyaga nyírfa. A marharúd 3•5 m hosszú, vastagabb végén egy félméteres behasítás van, a rúd két szárnya, mely közrefogja az első ágas orrát. A rúdszárnyabeli szög kapcsolja ezeket egybe. A rúd elejétől 40 cm-nyire van egy véset, amelybe a rúdláb jár; ez rögzíti a rúdhoz a járom befogására alkalmas hargas rúdfejet (l. 1. ábrát). A lórúd valamivel könnyebb, mint a marharúd; szárnyas vége olyan, mint azé. Másik végén egy szeg van, melybe a segítőlánc két karikája akaszkodik. A lovasszekér rúdjának két szárnyán és az ágas orrán keresztül fekszik a felhérc vagy féhérc, egy szeggel az ágas orrához tűzve (8. ábra).

Székely szekér 8 ábra Az előszekér részeiA felhérc hargára (horgára) van akasztva a késefakarikával a késefa. A felhérc két végére vaskarika van húzva, amely egy darab az ú. n. felhércpálcával. Ez egy sokféleképp, cifrán hajlított, négyszögletes rúdvasból készült rész, amely hozzáfogja a felhércet a tengelyostorhoz. A vetőszekér első részét képező eketaligához külön rúd jár, amit tézsolának) tézsojának hívnak. Ennek az eleje olyan, mint a marharúdé; vége azonban nem szárnyas, hanem vagy hargas, vagy láncos. Ha hargas, úgy egy függőleges állású szeggel kapcsolódik az eketaliga két sikkantyúja (sikkótyúja) közé; ha láncos, akkor a lánc karikáját akasztják a rúd szegire. A láncos tézsolát akkor használják, mikor négyesbe vagy hatosba fognak. A lóhoz használt tézsola eleje olyan, mint a lórúdé.
     A szekér alját a felsőrésszel a lőcs köti össze (9. ábra)

Székely szekér 9 ábra LőcsökAz előszekér párnáján áll a fergettyű, melynek két szélén levő vésetébe a rókoncát (rókincát) illesztik és faszeggel lerögzítik (6. ábra). Erdőlő összeállításban a hosszú rókonca használatos, lajtorjásban többnyire kicserélik a hosszút a röviddel, amit rövid rókincának, a homoródmentiek koslantyúnak neveznek. Az erdőlő szekérnél csak hátul van lőcs és pedig az a fajtája, mely a hátsó hosszú rókoncával egybeszerkesztve, a lőcsös rókoncát alkotja (7/a és 9. ábra c.). Ezt a lőcs-fajtát, valószínűleg azért, mert az udvarhelyszéki Bágy község gazdái használták ezen a vidéken először, bágyi lőcsnek nevezik. A lajtorjás szekér lőcse többféle. Van ú. n. sutalőcs, melynek két fajtája használatos. Az egyiknek a feje, vagyis az a vége, mely a lajtorját fogja, egy villaszerű ágas, mely két szárával és az azokon átfűzött faszeggel közrefogja a lajtorja állát (9. ábra a). A másik sutalőcs kiszélesedő fején egy faragott lyuk van; ezzel fűzik a lajtorja összeállítása közben a lőcsöt a lajtorja állára (9. ábra b). Az ú. n. szarvas vagy ágaslőcs egyik ága ma már vasból van: az ugyancsak vasból készült gúzs fogja a lajtorjához. A lajtorjás szekérnek ez ma a legáltalánosabban használt lőcsfajtája (9. ábra d). Faágas- vagy szarvas-lőcs, vessző-gúzzsal ma már nem található.
     A szekér felső, legfontosabb része a lajtorja. Kétféle van: a hordó- és deckás lajtorja. A hordólajtorja 2 öl hosszú és kb. 80–100 cm magas (2. ábra). Részei a fenyő- vagy nyírfából készült két pár álla. A felső állak eleje hegyes vidékeken hargas, vagyis felfelé görbülő állszarvban végződik, hogy a lajtorjánál sokkal magasabban rakott terü elé ne csúszhasson. A hordólajtorja két szélső, a középső s a hátsó tengely feletti egy pár fokát keményfából lécszerűen faragják; ezeket osztózápaknak hívják. A zápnak az állon túlnyúló kihegyezett vége: a csüknye.
     A hátsó tengely feletti két záp, helyenként cifrán kivágott deszkalap. A zápok közötti lajtorjafokok rendesen hántatlan mogyoró- vagy fenyőfa pálcák. A rakott hordólajtorjás szekér lajtorjáit elől-hátul lánc fogja össze.
     Az ú. n. deckáslajtorjának is van felső- s alsó álla; az állatokat zápok kötik össze, melyek közül kettőt – nyilván a dísz kedvéért – kettős hajtással szoktak faragni (3. ábra). A lajtorják belső felületére egy sor vékony deszkát alkalmaznak. Az elül-hátul nyitott szekérfelsőrészt deszka vagy vesszőfonatos bütü lészákkal zárják, melyek a cifránfaragott csatlásra támaszkodnak (3. ábra). Utazásra, vagy darabos terü szállításakor a bütü lészák helyére láncos saraglyákat akasztanak.
     A szekér felső részéhez számítható végül az ernyő vagy kóbor (kóber) melyet a deckáslajtorjás szekér lajtorja állaira szíjaznak (10. ábra).

Székely szekér 10 és 10a ábra Ernyő vagy kóbor és TalaborFavázát az udvarhelyszékiek Fenyéden csináltatják, ahol ősidők óta különösen értenek hozzá. Az ernyő részei: 2 darab 6 cm átmérőjű aljrúd és 3–5 közbenső rúd, természetes gömbölyű, ú. n. kihúzott fenyőfából. Ezeket 7–8 részre osztva megvésik és a véseteken átfűzik a kávákat, melyeknek anyaga valamilyen szíjas fa, fűz, nyár stb. Kézvonóparon 1 cm erősre és 5 cm szélesre faragják a kávát és 3–4 napra a hajtóban hajlítják, amíg megszáradva megszokik. A szokatlan kávával készült ernyő összeroppanna. Az ernyőre való borítót gyékényből szövik az udvarhelyszéki Siklódon s a marosszéki Harasztkerekén
     A legáltalánosabban használt fék: a talabor. Ez egy kb. 60 cm hosszú, keréktalpszélességre kivájt fadarab; átfúrt orran kereztül lánc jár, amelynek horgát a nyujtó egyik errevaló lyukába akasztják. A talabor a belejáró kereket megakassza (10/a ábra).


*


     A szekér készítése. A szükséges faanyagot a székely erdőlés közben szedegeti össze. Otthon fejszével meghántja, kinagyolja és vagy a kemencében megsüti, vagy a tekenőben leforrázza, utána nehogy megrepedjen, vékony trágyával bekeni. Ha nem süti-főzi, úgy elteszi széna vagy szalma közé a pajtába, hogy szél ne találja. Arra igen vigyáz, hogy az eszközfát ősszel vágja és kizáróla hótfottára, (holdfogytára), mert az újságkor (újholdkor) vágott igen súlyos és hasadós.
     A kerék készítése. A kerékfalakat természetes görbültségű ú. n. hargas bükk vagy szilfából, 4–6 részből faragják. A falak külső kerekségét tőkén bárddal faragják ki, sablonnak megadva a magos és törpebb kerék külső ívét.

Székely szekér 11 ábra Kerékfal kihajtópadSzékely szekér 12 ábra Hargas fészeA belső görbültséget a kerékfal kihajtópadban nagyolják ki fészével (11. ábra), a belső ívelés kidolgozásához a hargas fészét használják (12. ábra). A kerékfalak azután a kerékfalfúrópadra kerülnek (13. ábra), ahol a megszámozott bokák, vagyis a küllők kerékfalba járó csapjai helyét – a bokalikakat kijelölik s megfúrják az ú. n. bokázó fúróval (14. ábra).

Székely szekér 13 ábra Kerékfalfúró padSzékely szekér 14 ábra Bokázó fúróA szomszédos kerékfalak érintkező felületébe csapfúróval (15. ábra) pontosan összetaláló lyukakat fúrnak a falakat összetartó kerékfalcsapok számára. Újabban facsapok helyett erős vasszegeket használnak e célra.
    

A fentőt vagyis küllőt kőrisfából faragják (16. ábra).

Egyik vége a kerékfalba illő boka, másik a kerékagyba (fejbe) járó csap.

Székely szekér 15 ábra CsapfúróSzékely szekér 16 ábra FenőkElőbb a kerékagyba illesztik a fentőket. (megfentőzik a kerékagyat), azután a fentőt megbokázzák, vagyis a küllő szabadonálló másik végét megfaragják. Hogy a boka pontos legyen, faragás közben folytonosan találgatják a bokalikba (17. ábra). Mikor a fentőt a kerékagyba ütik, vas bokakarikát húznak a bokára, nehogy az ütéstől megsérüljön.
     A kerékagy esztergán készül; anyaga a legkevésbé repedő nyír, vagy szilfa.

Székely szekér 17 ábra FentőbokázóSzékely szekér 18 ábra Kerékagy esztergaAz esztergapad igen sokféle; van lábbal, kézzel hajtható és vízihajtásra berendezett is. Az újabbak leginkább egyéni kitalálások, ezermesterkedések; felhasználnak hozzá különböző gépalkatrészeket, vaslendítőkerekeket stb. A 18. ábrán bemutatott az udvarhelyszéki lengyelfalvi Bartha kerekes nemzetség kb. 120 éves kerékagyesztergája. A hozzávaló kettős kés 75 cm hosszú, horogszerűen hajlított élekkel. Egyik végét az állítható supporton, az ú. n. cikralmon nyugvó két kézbe fogják, a másikat a vállnak támasztják esztergálás közben.

Székely szekér 19 ábra Kerékfalazó padSzékely szekér 20 ábra FülesvésőA kiesztergált kerékagy a kerékfalazópadba kerül (19. ábra), itt kimérik a fentőcsapok helyét, (8–12) a kicsi csapfúróval (15. ábra) minden méret helyén két lyukat fúrnak s a fülesvésővel (20. ábra), amit botókával ütögetnek, kivésik a négyszegletes fentőcsap vésetet. A megfentőzött kerékagyat aztán vízszintesre fektetik, zsineget kerítnek a kerékagyra s avval pontosan kijelölik bokák helyét, illetve a fentők hosszát. Most következik a legvesződségesebb része a kerékkészítésnek: a kerék összeállítása. Egyszerre kell egymásba illeszteni a kerékfalak facsapjait és ugyanakkor a kerékfalak bokalikaiba a fentők bokáit. Ha a kerék összeállításával elkészültek, következik a kerékagy megfúrása. A földben lyukat ásnak, akkorát, hogy a kerékagy hosszabb fele beleférjen. A lefektetett kerék két küllőjét ágas cövekkel a földhöz rögzítik s a nagy kalánfúróval megfúrják a kerékagyat (22. ábra). A nagy kalánfúrót két ember hajtja, egy harmadik a nyél közepére ül nehezékképpen.   

Székely szekér 21 ábra BotókaSzékely szekér 22 ábra Kerékagy fúrásA tengelyt bükkfából csinálják. 48–50 cm hosszú, kifelé krónikusan vékonyodó gömbölyű része: a tengelyostor. Az ostorok közötti rész felső- és alsó síkja homorúan faragott. A tengelyen fekvő párnát felül domborúan faragják, hogy a rajta álló, alsó síkjában szintén domborúan faragott fergettyű könnyen fordulhasson. A tengely és párna közötti négyszegletes vésetbe illesztik az ágast, melyet villaszerűen nőtt nyír, fűz vagy bükkfából bárddal és közvonóval faragnak. A tengelyt a kidolgozáshoz nem fogják bé a kézvonó- vagy a gyalupadba, hanem a kinagyolt egyik ostora legvégét rendesen az árnyékalja (félszer) oszlopába fúrt lyukba illesztik; a súlyos és hosszú fadarab vége ebbe a lyukba úgy megszorul, hogy kézvonókéssel igen alkalmatosan kidolgozható.

Székely szekér 23 ábra KézvonóLajtorja, záp, fentő stb. a kézvonópadon készül (23. ábra)
     Öregebb emberek szerint alig egy 40–50 évvel ezelőtt szép, díszes volt a székelyszekér. Tengely, párna, ágas, rúd, saraglya, csatlás telistele volt faragott és festett dísszel; a hátsó tengelyre s szekér gazdájának neve és a készítés éve volt reávésve. Ma a festett és faragott dísz teljesen eltűnt;némi nyomát egyedül a csatlás kivágásán, a felhércpáca és alsó marokvas hajlításán lehet látni.

 

A Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Tárának Értesítője XXIV. évfolyam, 1932. 1. füzet

 

szozattv


szozat a tiszta hang
  2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 Családom bhi 2023október 31 Históriás szabadegyetem 2023 06 02 2023. 02. 25. SZENT KORONA DÉLUTÁNOK03istenszülőMeghívó két oldalonszekelyfold-november Szaszregen-december2022 pusztaszabolcs-1Meghivo Orosz Ors Szoborsors aink c könyv bemutatójára Gyóni_kötet Patriotak-Kronikaja-4.1 
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf