Balassi Bálint: Egy katonaének

Vitézek! mi lehet
Ez széles föld felett
Szebb dolog az végeknél?
Holott kikeletkor
Az sok szép madár szól,
Kivel ember ugyan él;
Mező jó illatot,
Az ég szép harmatot
Ád, ki kedves mindennél.

Ellenség hírére
Vitézeknek szíve
Gyakorta ott felbuzdul;
Sőt azonkívül is,
Csak jó kedvéből is
Vitéz próbálni indul;
Holott sebesedik,
Öl, fog, vitézkedik,
Homlokán vér lecsordul.

Véres zászlók alatt
Lobogós kópiát
Roppant sereg előtt
Távul az sík mezőt
Széllel nyargalják, nézik,
Az párduckápákkal,
Fényes sisakokkal,
Forgókkal szép mindenik.

Jó szerecsen lovak
Alattok ugrálnak,
Hogyha trombita riad;
Köztök ki strázsát áll,
Ki lováról leszáll,
Nyugszik reggel, hol virradt,
Midőn éjten éjjel
Csataviseléssel
Mindenkik lankadt s fáradt.

Az jó hírért-névért
S az szép tisztességért
Ők mindent hátra hadnak;
Emberségből példát,
Vitézségről formát
Mindeneknek ők adnak,
Midőn mint jó sólymok
Mezőn széllyel járnak,
Vagdalkoznak, futtatnak.

Ellenséget látván,
Örömmel kiáltván
Ők kópiákot törnek;
S ha súlyosan vagyon
Az dolog harcokon,
Szólítatlan megtérnek:
Sok vérben fertezvén
Arcul reá térvén
Űzőt sokszor megvernek.

Az nagy széles mező,
Az szép liget, erdő
Sétáló palotájok;
Az utaknak lese,
Kemény harcok helye
Tanuló oskolájok;
Csatán való éhség,
Szomjúság, nagy hévség
S fáradtság: mulatások.

Az éles szablyákban
Örvendeznek méltán
Mert ők fejeket szednek:
Viadalhelyeken
Véresen, sebekben.
Halva sokan feküsznek
Sok vad s madár gyomra
Gyakran koporsója
Vitézül holt testeknek.

Ó végbelieknek,
Ifjú vitézeknek
Dicséretes serege!
Kiknek ez világon
Szerte-szerént vagyon
Mindeneknél jó neve;
Mint sok fát gyümölccsel,
Sok jó szerencsékkel
Áldjon Isten mezőkbe!

1589