Agyagfalvi Hegyi István: A Puszta üzent

Akácfa áll az ablakom előtt,
Fehér csokorral barna ág kezébe’,
A magyar Puszta szép lánykája ő
S most engem köszönt halk illatbeszéde.

Engem köszönt, a messzi Bérc fiát,
Elmondja: őt az édesanyja küldte,
Hogy megtudja: Bérc bátyja mit csinál?
Hogy megy a sora? Hogy visszakerül-e?

Köszönöm húgom! Mondd meg jó anyádnak:
Beteg Bérc apám az utolsót járja!
Testvérének, hej, be sokszor üzent
S a testvéri szót be hiába várta!

Köszönöm húgom, ezt a csokrot is,
A jó érzést, - bár késő szív sugallta, -
Jó lesz a virág, - nem a fiúnak,
De az apának, majd a ravatalra!

1926