Kántor Gerzsonné levele – Ismeretlen barátjának

Az első magyar tragikának, Kántorné Engelhardt Annának – Jókainé Laborfalvi Róza és Jászai Mari elődjének tragikus volt az élete. Ezt bizonyítja gyermekének atyjához írott lemondó levele.

1839.


Kedves


     Mielőtt hosszasan gondolkoznám – mi csak bátorságomat vesztené, már pedig most csakis arra van szükségem, egyenesen arra – már szinte unt tárgy is a becsület a világban –, de én mégis most erre építem ingadozó reményemet, s ezen kis hajlék ajtaját nyitom meg, s egyenesen szemközt állok önnel s az Istennel, az Istennel, mondom s így beszélek, – most utoljára rám a Mennyország és a pokol, – az élet erkölcsös vagy erkölcstelen útja áll most előttem, tovább késnem nem lehet, választanom kell, de ezt ön nélkül nem tehetem – csak egy szót, s ezt öntől várom – ne értsen félre engem ön – hát képzelhetne engem épp oly gonosznak s lelketlennek, hogy ön barátságát esdekeljem, nem, nem, még ily elvetemült még nem vagyok – én azt nem érdemlem meg, hát büszkeségem elenyészet volna, hogy azon világmondást, tűrjem, nem élhet-e meg másként… – egy szót, mondom egy drága szót, mitől egész életem függ – ha ez úgy lesz kimondva, mint még várom, s mi ön becsületességtől várható, és – úgy akarja, hogy távozzam vagy szolgáljak – vagy éhezzem, vagy olcsó rongyszerű ruhákban járjak – ó még ennél is sokkal nagyobbat is megfogadok – csak e szót, Istenem irgalmazz, ez egyetlen szót ne tagadja meg – reményt, reményt, hogy ön nem utál, s nem fogyott ki szívéből a szánakozás. Újra mondom, félre ne magyarázza, mert ez megölne – ha ön engem egy alávaló tolakodónak tekintene – az, amit én öntől kérek, azt ön neje sem tagadhatja meg, ha jó s nemes szívű teremtés, és ne tagadja meg évek után gyermeke anyja becsülését, mert így az Istennek is jót teszen, mert egy megnyomorodott szerencsétlent nem taszított még mélyebbre a részvétlenség hideg kérgével – ha önnek fájna, ha rossz vagyok – ó, ó ha tudnám vagy ellenbe, ha jó vagyok, örvendene, méltó mégis gyermeke szeretetére – ha ön engem ennyire figyelemmel vizsgálna, ó mily végtelen boldog volnék még a távolban is, s megőrzeném becsületem kincsét, hogy gyermekem szeretetére méltó lehessek – s a jók becsülésére – de most szint is belefáradtam, mert könnyűk nélkül egy szót sem tudnék kimondani, s félve is, hogy ön most úgy lesz hangolva, hgoy szavaim értelmét nem fogja fel – azért is ne válaszoljon rögtön, gondolja meg jól, hogy egyetlen szavától vagy halál vagy élet függ. Azon percére emlékeztetem gyermekem atyját, midőn a boldogságtól átfogva lábaihoz borult, míg lelke szemeiből kifénylett, mint a csillag a szent égről, s monda örömkábultan „köszönöm”, – igen, én is így fogom megköszönni, azzal távozom oly boldogan, mint kinek egy jó testvérem maradt, ki gyermekemre gondoskodni fog, gyermekemre, mert úgy szeretem, hogy azt, amit érzek vagy szenvedek érte, ki sem bírom mondani.
Isten veletek, az ég legyen irgalmas, s szánjon meg mindnyájunkat.

szozattv


szozat a tiszta hang
 meghivo2Gyóni kötetképSZAKC_Hirlevel_2022_06_09sissistalMÖD 2022.június 18-meghívó-1 oldalasKét film szórólap Trianon plakat NET 2022 Kiállítás szózatba 1 szozat a tiszta hangEUCHARKirályfesztSacra HungariaSacra HungariaSacra HungariaKOFESZTszozat a tiszta hangszozat a tiszta hangszozat a tiszta hang pálosokszozat a tiszta hangszozat a tiszta hang 
 Patriotak-Kronikaja-4.1 
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf