Kosztolányi Dezső: Tömörkény István

     Tömörkény István nevével a szegedi városi bizottság utcát nevezett el. A nagy íróknak haláluk után kijár kommencióképpen egy utca. Nevüket felírják egy piros szegélyes fehér táblácskára, hogy megtanulják azok is, akik sohasem olvasták őket, az állomási kocsisok, a hordárok, az ügyes-bajos nyárspolgárok, kik késő éjjel valamilyen lakcímet keresnek, és izgatottan kérdezik: hol az Arany János utca? Hol a Kazinczy utca? Hol a Tömörkény utca?
     Az író igazi népszerűsége – szomorú, de így van – tulajdonképpen itt kezdődik. Akkor, mikor neve elválik az alkotásától, és az olvasóknak már csak az író nevét kell olvasniok, nem a munkáit. Mégis az utcanévtábláknak van legnagyobb olvasóközönsége. Mert ez rövid olvasmány, és semmi fejtörést nem követel. Akik az írókat népszerűeknek tartják, nagyon tévednek. A legolvasottabb író is koldusa a népszerűségnek, egy hajvízárus, egy pomádégyáros, egy kávéház-tulajdonos, egy kenőcsfeltaláló, egy budapesti vendéglős mellett, kinek nevét nem milliméteres könyv- és újságbetűk hirdetik, néha-néha, de méteres címtáblák, melyek éjjel-nappal virítanak a reklámtüzek piros és sárga koszorújában. Ezeket a neveket nemcsak illik tudni, de mindenki tudja is.
     Tóth Béla mondása szerint a magyar írónak naponta legalább tízezerszer kellene lenyomtatni a nevét, hogy valamelyest népszerű legyen. Olyan korban élünk, melyben a halhatatlanság is másoké. Ezt az igazságtanságot némiképpen az utcatáblákkal szokták ellensúlyozni. A modern barbarizmus az író halála után kibiggyeszti a nevét az utcára is, és kivételképpen, nagyon kegyesen abban az előnyben részesíti, melyben a tőkéseknek már életükben is volt részük. De menj egy kis sétára, és nézd meg, kikről és mikről keresztelték el fontosabb utcáinkat.
     Ilyen körülmények között félénken állok elő azzal a nagyon félénk indítvánnyal, hogy a főváros is nevezzen el egy utcácskát a szegei író nevéről, ki a legnagyobb magyar causeur volt, egy csevegő, aki írt. Elmélkedéseiben és kacskaringós bölcselkedéseiben örök időkre lekottázta a magyar vér ütemét, a keleti parasztész utánozhatatlan, belső ritmusát. Ehhez talán vagy még némi közünk. Nem kérek számára valamilyen fényes, bábeli utcát. Ez stíltelen is lenne. Csak egy kis árva utcára gondolok, mely elfutott ebből a jellegtelen fővárosból, valahová a budai lankákra tévedt lélegzetet venni, és az akácok között álmodozik a vidékről. A Hindenburgról és Ausztriáról elnevezett kávéházak mellett ennyi talán még mindig jut szegény Tömörkény Istvánnak.

Pesti Napló, 1917. május 19.

szozattv


szozat a tiszta hang
  2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 Családom bhi 2023október 31 Históriás szabadegyetem 2023 06 02 2023. 02. 25. SZENT KORONA DÉLUTÁNOK03istenszülőMeghívó két oldalonszekelyfold-november Szaszregen-december2022 pusztaszabolcs-1Meghivo Orosz Ors Szoborsors aink c könyv bemutatójára Gyóni_kötet Patriotak-Kronikaja-4.1 
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf