Névtelen szerző: Revíziós dal
Hallgat az ágyú. A siket világ
Fülébe mégis bujdosó
Panasszal tör, jajong a szó,
Süket fülébe a világnak:
„Igazságot Magyarországnak!”
Az élet hí. Föláll és él az ép.
Dolgozni kezd; de mardosó
Lelkén kopog, kondul a szó,
Szava a véres csonkaságnak:
„Igazságot Magyarországnak!”
Oh, ép élet, hazug, fordítsd felénk
A Káin-arcot; már az ó-
Világ fölött kigyúlt a szó,
Szava a jognak és a vádnak:
„Igazságot Magyarországnak!”
És egyre zeng és nő, fény és vihar:
Tenger fölött is szálldosó,
És két világé lett a szó,
Amellyel a magasba hágnak:
„Igazságot Magyarországnak!”
Magasba! – s már égig nyilall a seb,
Vérrel patakzik itt a szó.
Oh értsétek! – áldást hozó,
Ha ránk is fölsüt a világnak:
„Igazságot Magyarországnak!”
A Pesti Hírlap revíziós dalpályázatának elsőrendű dicséretben és dicséretben részesült pályaműve.