Simon Gyula: Ottokár püspök siratója

Uram! bár néped bizakvó és bátor,
Mért hívtad el Őt, ki csorgatott mézet?
Felhők résén „győzelmes világnézet”
lesüt-e ránk, ha elment triumfátor!...

Ezüst kürtök résén, arany tubák ércén
Ki zengi majd, hogy Krisztus nem halott,
S az alvajáró fáradt magyarok
Elhiszik-e, hogy nyomnak még a mércén?

A szíve tűz volt, gémszárnyú, magyar,
Melengesd Uram, ha most csapzottan fázik,
Öledben vidd el a gyöngyfényű házig.

S ha ráborul a temetős avar,
Ringasd Uram! hisz csak Téged akart,
S követett Bethániától a Golgotáig.

1927