Várregék és mesés várromok III. Beckó
A Vág menti Inóc helység tövében, a Vág bal partján, a völgy síkságából kiemelkedő, magányos mészkősziklára épült Beckó vára. Már III. Béla király névtelen jegyzője – Anonymus – is említi Blundus, Bolondos vár néven, sokáig Bolondócnak is hívták. Minden valószínűség szerint eredetileg a Nagymorva Fejedelemség egyik keleti határvárának épült, de akkor még favár volt. Kővárrá az Árpád-házi királyok építtették ki, királyi várként először 1228-ban említik az okmányok. Később Trencséni Csák Máték kezébe került, Csák halála után Beckó ismét királyi birtok lett, majd Nagy Lajos király 1379-ben Bánffy Miklósnak adományozta a nápolyi csatában tanúsított vitézségéért. 1388-ban Zsigmond király Stibor vajdának adta, avár mondái közül a legtöbb elbeszélés ehhez a Stiborhoz fűződik. Stibor unokája, Katalin, Bánffy Pál királyi főlovászmesterhez menvén feleségül, újra a Bánffyaké lett a vár, s övék is maradt 1646-ig. A törökök 1599-ben Beckót is megostromolták, nem sikerült azonban bevenniük, s ezt tapasztalva, Beckó vára a környék nemesei számára biztos menedékhelyül szolgált. 1707-ben a kuruc vezér, Ocskay László – aki egyébként a közelben lakott – foglalta el Beckót II. Rákóczi Ferenc fejedelem számára. Beckó 1727-ben leégett, azóta romokban hever. Bejárása helyenként életveszélyes, ezért el van zárva a közönség elől. Ma is egyike Szlovákia legnagyobb méretű gótikus-reneszánsz váremlékeinek. Nay lakótornya, emeletes fala messzire látszik.
Ennek a várnak van már sok mondája!
Aligha akad a Vág menti várak, várromok között másik, amelyikkel annyi mesés történet foglalkozna, mint éppen Beckóval. Már csak neve is mennyi van: Beckó, Blundus, Bolondos, Bolondóc, és ura is mennyi volt: Béla király, Kálmán király, Zsigmond király, a nyitrai püspök, Csák Máté, Stibor vajda, Bánffy Miklós, Rákóczi Ferenc, a Mednyánszky bárók, és rajtuk kívül még néhány.
Romjaiban is hatalmas maradvány ma is, mely Vágúhójhely felől messzire látszik, átellenben Bogoszlóval. Szinte nekitámaszkodik az Inóc hegységnek, szembenéz a Fehér-Kárpátokkal. Az erdőrengeteg, amely a hátvédje, Galgócnál kezdődik, és felér a Beszkidekig. Ha sikerül a várudvarra bejutnod – kerítés védi a romokat –, álló óráig bolyonghatsz a kövek, lépcsők, ledőlt tornyok, üresen tátongó ablakok, ingatag párkányok, hűvös fülkék között. Csak a sziklameredélyhez ne közelíts: életveszélyes.
Erről a meredek szikláról szól az egyik történet.
Forrás: Szombathy Viktor: Száll a rege várról várra, Mikszáth Kálmán: Beckó