Negyedi Szabó Margit: Nagy Isten, add vissza a Hazám!

Uram, én perbe szállok Teveled,
Hát hogy verhetted meg így népedet?
Hol marad az irgalmad – Atyám -,
Hogy ennyi átok fekszik a Hazán?
Nem lelsz számunkra bűnbocsánatot,
Hogy így elvetted tőlünk a napot?
Én nem nyugszom meg sorsunkban soha:
Én a Hazámat nem adom oda!

Szent lesz az eszköz, mely célhoz vezet,
Bár foltossá tesz kezet vagy szívet.
Leszek bosszú, bűn, káröröm,
Legyen bár vétkem tengernyi özön,
Pokol a föld én hát elkárhozom…
De a Hazámat oda nem adom!...

Vagy leborulok lábad elé,
Sírok, hogy a szívem megszakad belé,
S amelyen a Te képedet hordozom:
Porba hajtom büszke homlokom…
Leszek szelíd, hívő, jó gyermeked,
Csókkal borítom el büntető kezed,
Bármily szörnyen sújtson is rám,
Csak add vissza, Nagy Isten – a Hazám!

1982.