Batsányi János levele – feleségének, Baumberg Gabriellának

Felemelő, önzetlen szerelem irodalmi emlékeit őrzi Batsányi János és az osztrák költőnő, Baumberg Gabriella levelezése. Forradalmi költészete miatt a Martinovics-per során Batsányi a kufsteini börtönbe került. Kiszabadulása után néhány évvel, 1805-ben a Császárvárosban feleségül vette Gabriellát, aki később francia emigrációjába is elkísérte. Napóleon bukása után ismét elfogták –a magyarokhoz intézett Proklamációját állítólag a költő fordította –, majd felesége kiszabadította, ezután életük végéig Linzben tengődtek a száműzetés keserű kenyerén.

    1.

    1800. február 25.

    Mely néven nevezzelek, mikor írni kezdek néked? Vagy mit mondjak néked elragadtatott lelkem e leírhatatlan, megnevezhetetlen, soha nem érzett gyönyörűségében, oh, életem élete, fénye és üdvössége! – Te legistenibb lény nemednek legmagasztosabbjai között! – 12 órája ébren és álmodozva, nem látok és nem hallok mást, csak Téged! – Csak test szerint járok még a halandók között; lelkem, lényemnek jobbik valója a mennyekbe emelkedett, Istennek trónusa elé; áthatva és felhevülten a hála érzésétől e legmagasabbrendű, emberfeletti boldogság soha nem esmért teljessége végett; – igen, most már magam is Isten vagyok! Isten, a maga mindenható és nagyszerű hatalmának teljes tudatában és érzetében!

    Oh, ha te csak milliomodrészét is éreznéd az én boldogságomnak; ha csak kisded részben is sejthetnéd, minő üdvözültté tetted barátodat, ki most már egészen és egyedül csak benned él, – boldoggá, elképzelhetetlenül boldoggá, határtalan gyöngédségednek és szerelmednek ezzel az oly kétségtelen, oly szent bizonyítékával; – most bánkódhatsz végette, hogy attól, ki téged oly régóta imád, oly sokáig (egészen mostanáig) távol tartottad e magasztos, boldogító gyönyört!

    Most, boldogságomnak e szent érzésében, melynek megteremtője egyedül Te vagy, és csak Te lehettél, most megismétlem a ma előtted és karjaidban tett esküvésemet, hogy a tiéd, mindenha és mindörökre a tiéd leszek! – Vedd hát! És viszonozd azt hasonlóval! Tudom, (és e tudatban ezerszeresen érezem kimondhatatlan örömöm nagyságát!), hogy a Te fogadalmad, a Te ünnepélyes esküvésed éppen olyan szent és éppen olyan örök lesz, mint az enyém, melyet most neked megismételtem!

    Kezdettől fogva becsületesen gondolkoztam tefelőled; kezdettől fogba egész lelkemből tiszteltelek, becsültelek, és értékeltelek; de soha annyira, soha oly mélyen és oly bensőségesen, mint most! – Már régóta szerettelek, mélyen és egyes-egyedül Téged, és azt hittem, hogy soha még halandó igazabban és bensőségesebben nem szerette nemednek egyik legnemesebbikét; de még soha nem szerettelek oly igazán, oly bensőségesen, mint éppen most! tiszta, nemes ártatlan és becsületes szerelmednek eme bizonyítéka után! Üdv s hála, örök hála a minden javak adományozójának! Üdv minékünk is! Oly sok és oly hosszú szenvedés és szorongattatás után végre boldogak vagyunk! Boldogak a becsületesség, az ártatlanság és erény által.

    Ismersz engem; ismered e teljes valójában Néked szentelt szív természetét és érzéseidnek erejét; tudod hát, hogy ez nemcsak ifjonti beszéd tőlem! Ebből jól megértheted, lelkem mily igen vágyakozik utánad! Mily hosszú, mily kínzó leszen számomra minden óra, ha most nem láthatlak viszont hamarosan! Jer hát mihamar, jer vissza mihamar karjaimba! – Hiszen egész valómnak most már a fele te vagy! Nélküled a másik felével élnem nem lehet! Jer, jer mihamar! Hogy láthassalak, beszélgethessek veled, és mindezt élőszóval is megismételhessem; hogy mindazt, amit a holt betű nem mondhat el világosan, lelkedbe lehelhessem!

    Isten veled, legdrágább kincsem! Isten tartson meg sokáig téged és szerelmedet; oly sokáig, ameddig értéked szerint tudlak becsülni, és ameddig a Te megbecsülésedre, barátságodra és viszontszerelmedre méltó leszek! Adieu! Milliószo csókollak!       

    2.

    München, 1809. december 4.

    Úgy érzem magamat, mintha újjászülettem volna, mióta kiszabadultam börtönömből. Remélem, hogy lemondásomat már benyújtottad. Ha ez nem történt volna meg, úgy tedd azt haladék nélkül. Ha lakalma volna az elnök úrral, vagy magával gróf O’donnellel beszélni, mondd meg, hogy szóval is óhajtottam volna közölni vele lemondásom rendkívül fontos elhatározó okait. Miután azonban ő nem volt Bécsben, s utazásomat életem veszélyeztetése nélkül már nem halaszthattam tovább, úgy nem fogom elmulasztani, hogy írásban világosítsam fel Őexcellenciáját a velem történt csudálatos dolgokról és körülményekről; annál is inkább, mert végtelen sokat helyezek az ő becsülésére, s rendkívül fájdalmas volna reám nézve, ha kegyéből kiesnék. Különben megmondhatod, hogy bármily viszonyok közé is kerüljek, s bármi sors várjon is reám, sohasem fogok másképp cselekedni, mint az jellememhez s egy tisztességes ember elveihez méltó. Sokkal jobban becsülöm magamat, mintsem hogy valaha olyat tegyek vagy írjak, ami miatt szégyellnem kellene magamat. Aki rólam másképp gondolkozik, az engemet nem ismer, és csak maga után ítél meg.

    Rayner udvari tanácsos urat üdvözöld szívélyesen nevemben. Ő jellememet régóta és alaposan ismeri; ne engedje tehát magát véleményében a rágalmazók beszédeitől félrevezetni. Ugyanezt közöld nevemben a derék gróf Nádasdyról is.

    Üdvözlet és csók barátainknak és barátnőinknek. Ezek bizonyára nem fognak engem félreérteni. Ha néha-néha összejöttök, bizalmas beszélgetéseitek közepette gondoljatok reám! Szellemem ott lesz közöttetek, és láthatatlanul is viszonozni fogja a Ti szíves barátságotokat.

    De Te, kedves lélek, légy erős és okos cselekedeteidben, óvatos, türelmes és szerény beszédedben. Óvd egészségedet és kerüld,m ami lelkedet bántaná, s ami testednek árthatna. Úgy viselkedjél mindenkor és mindenütt, amint az hozzám és Hozzád méltó. Gondold meg mindenkor és mindenütt, hogy Te az én szeretett nőm, az én drága Gabriellám vagy. Az elválás remélhetőleg nem fog hosszú ideig tartani, s talán hamarabb fogjuk egymást viszontláthatni, mint sejteném. De mindez Isten kezében van, ki sorsomat láthatóan irányítja, ki nem hagy leroskadni, s nem engedi, hogy ostoba és rosszakaratú ellenségeimnek áldozata legyek.

    Lassacskán rendezd egymás után dolgaidat, de mindenekelőtt írjál s tudósíts mindarról, ami engemet illet. Még egyszer légy okos, szerény és elővigyázó, s ne félj semmiféle halandótól ezen a világon.

    Csókollak egész lelkemből s mindenkor és mindenütt

    a Tied vagyok