Szemlér Ferenc: Medárdus

Bontogatják a nyári fellegek
a gubanc eső feltekert zsinórját,
pár hosszú rojtját már a Cenk felett
fújó szelecskék a fákra sodorják.

Henger gyanánt fordul a föld velük
s a hegygerinc hosszán a sűrű szálat
magához rántja mind – már mindenütt
háló-fonatja van a szemhatárnak.

Futunk haza. Az átlátszó szövet
most minket is lágy rostjaiba hurkol,
a fordulástól megszédült tömeg
ugrálva ráng és eltűnik az útról.

Üres a táj, csupán a föld forog
s makacsul sző egy véghetetlen szőttest,
… tudod mi vagy? egy észrevétlen bog
a minta roppant mezejéhez képest.

1938