Kovács Imre: Sértő Kálmán
Erdélyből kaptuk a hírt, hogy Sértő Kálmán a gyulai havasok alatt egy kis faluban meghalt. Súlyos betegen érkezett oda barátai megértő támogatásával, hogy gyógyulást keressen. A segítség azonban elkésett és Sértő Kálmánnal a gégetuberkulózis végzett.
Élete nagyon viharos volt. Amikor feltűnt Budapesten a harmincas évek elején, az őstehetségláz éppen a legnagyobb volt s úgy köszöntötték, mint az őstehetségek koronázatlan királyát. Verseket írt Sértő Kálmán, költő volt, s ha annak ismerik meg, költőként fogadják, akkor talán más lett volna az élete, de a város ráütötte az őstehetség bélyegét és ezzel megpecsételte Sértő Kálmán sorsát. Elkapta az ár, mindjobban távolodott a falutól, már csak verseiben tért vissza a zöld mezőkre, a lágyan hajló dunántúli dombok közé és a szőlőhegyekre, hogy énekeljen és daloljon a faluról s a parasztságról. Mint egy óriási, ezerkarú polip, úgy fonta be Sértő Kálmánt a város, úgy hálózták be annak szórakozásai, vágyai és legtöbbször aljasságai. Ezekkel nem tudott megbirkózni és mindjobban elmerült benne az a Sértő Kálmán, aki valamikor régen egy kis dunántúli faluból elindult Budapestre.
Most, hogy a haláláról értesültünk, megrendülten gondolunk erre a tragikus emberi sorsra és nagyon sajnáljuk, hogy nem tudott más úton járni. Jó költő volt Sértő Kálmán: méltán sorolhatjuk őt azok közé, akiket a parasztság adott a magyar irodalomnak, s akik nem őstehetségek, hanem a magyarság legnagyobb élő írói és akikről bátran kimondhatjuk, hogy ma a magyar irodalmat jelentik. Sértő Kálmán nem tudta megállni a helyét a város elaljasodott életében, de az embertől függetlenül a műveiből tisztán és őszintén tekint felénk szenvedő arca és ilyenkor érezzük, hogy milyen sokat veszített halálával a magyar parasztság. Intő példa Sértő Kálmán élete és halála azok számára, akik elindultak a faluból és akik elhagyták a parasztság életét meghatározó szigorú törvényeket. Megrendülten búcsúzunk Sértő Kálmántól és emlékét igyekszünk híven és tisztán megőrizni.
Szabad Szó, 1941. június 22.
