Sértő Kálmán: Pusztulás

Nincsen abban semmi szégyen,
Ha nem halok meg vitézen,
Ha kiizzadom a vérem
S harc nélkül hull szegénységem.

Az én zászlóm lázas bánat,
S kard helyett már virágszálat,
Üveget veszek markomba,
Bort csurgatok a gyomromba.

Elszakadt a ruhám, hitem,
Szünet nélkül fáj a szívem,
Holtak sorsát irigyelve,
Kedvetlen bennem az elme.

Örülök tűnő időmnek,
Hűtlenül fogyó erőmnek,
Kukacos föld hívásának,
Átkot hagyok a világnak…

Szabadság, 1936. június