Szávay Gyula: A májusfa vörös virága
Virágos Május, hónapok királya,
Fogadj még egyszer májusfád alá.
Hulljon még egyszer rám fehér virága,
Mely szívem egykor elvarázsolá.
ints még egyszer felém hó-fürteiddel,
Adj még egy álmot lombjaid alatt,
Aztán, nem bánom mindörökre vidd el
E hazajáró tavasz-álmokat.
Mutasd meg törzsed, melybe belevéstem
A két betűt s a lángoló szívet,
Őrzöd-e még, vagy beforrt már egészen,
S helyét se tudja a régi liget?
Szeptembert írunk, május hava rég volt,
Virága már nem csokorba való,
Szürkére fordult azóta az égbolt,
S lassankint elkezd hullani a hó.
De te Május azért csak vigy el engem
Fehérvirágú májusfád alá,
Azt akarom, hogy a fülembe csengjen
A múlt zenéje, mely elbájolá.
Egy ifjú pár s egy agg közelget ottan,
Kihallgatom most ömlengésük én,
Úgy mondják-é el ahogy én mondottam
Valaha régen, május elsején.
1910