Ruzsonyi Béla: Magyar keserv

Kárpát büszke bérceiről
Elűzve a turul,
Székely hegyek bús ormára
Sötét felleg borul,
Bácska, Bánát dús búzája
Martalócnak terem,
Magyar zászló nem dagad már
A kéklő tengeren!...
Lett a kincses Pannónia
Lázárok Lázára,
Délceg teste összemarva,
Csonkára, bénára!...

Hol kalács hullt koldusnak is
„Fizess Isten”-ér,
Ma oly drága, oly ritka ott
Egy-egy falat kenyér!
Rongyok között, korgó hassal
Teng a népnek fele,
A másik meg kincsére ül,
Vagy tobzódik vele!
Gonosz szomszéd míg foszt, rabol,
S kacag hozzá vadul,
Az ős porta düledékin
Testvérek harca dúl!

Üldözöttnek ki hont adott
S nyújtott testvéri kart,
Hajléktalan szenvedi most
A villámos vihart…
Nyugat nyugtát aki védte
Barbár hordák ellen,
Vad haramiák lába előtt
Fetreng most védtelen…
Munkás-véres évezreden
Mit alkotott kar s ész,
Szétdúlja most, széttúrja most
Elvetemült orvkéz!...

Ó, népeknek nagy Istene,
Ostorod de kemény!
Ó, vigasztald hitben szívünk:
Van-e hát még remény?!

1921