Füzessy Mihály: Erdélyi levél

A torkunkat szorongatja fojtott honfi-bánat,
Halottrablók meggyalázták bérces, szép hazánkat,
Szent zászlónkat letiporták, szívünk fölött őrizzük foszlányát.
Sírva járunk, sírva kelünk,
Csak az biztat: Isten velünk,
Nem hagyja el nyáját.

Háromszínű lobogónknak szomorú a sorsa,
Megrongyolva, bemocskolva taposták a porba,
De ha egyszer fölemeljük, könnyeinkkel mossuk le tisztára.
Ha elhagy a sötét sereg,
Csókkal köszönt minden gyerek
Hazánk szent határa!

1921