Beniczky Péter: Isten a hadak verője

Seregek hadnagya s vitézek strázsája,
Ki lakol az egekben
Onnét intesz, rendelsz és karodon viselsz,
Mert úr vagy magas mennyben,
Áldod bátor szívvel, harchoz erős képpel,
Ki harcol te nevedben.

Mert egyedül Isten, ki vitézzé tészen
Vehetsz erőt kezébül,
Nem jön ő fegyverrel, de csak tekintettel
Parancsol az egekbül,
Nézi a szíveket és nem az erőket,
Nem ver hadat tegezbül.

Méltó hát kegyelmét, kérned segedelmét
Ily hatalmas vezérnek,
Kitől áldást vehetsz és romlást is nyerhetsz
Ha nem tetszel kedvének,
Magasztal kit akar és mást porba takar
Nagy ereje kezének.

Ellenség gyors lovát látván s éles kardját,
Ne rémülj el szívedben.
Fene párduc bőrit, tigris a farkas szőrit
Bátran nézzed mezőben,
Ál kiáltása, dob és trombita szava
Ne hasson füleidben.

Álgyú ropogása mint ég csattogása
Rettenthetne szívedben,
Sok sűrű kopia, kiterült zászlója
Háboríthat elmédben,
A sok festett paizs nyíl hegyes vasa is
Mit nem tüntet szemedben?

Dávid parittyával, Gedeon lámpással
Ellenségit meggyőzte,
Az erős Sámson is, csak szamár által is
Philisteust megverte,
Sátorában Jahel Sisarát vasszeggel
A földre leszegezte.

Mert az úr volt velek s bátorodott szívek
Nem bíztanak fegyverben,
Mert hol Isten harcol, ott a pogány oszol,
Futnak s bújnak rejtekben,
Vesznek azért gyakran, a kik bíznak bátran
Magányos erejükben.

Most pajzsodat tisztítsd s páncélodat,
Sisakod vedd le szegről,
Élesítsd kardodat s hizlaljad lovadat,
S fogd ki az eke mellől.
Ne bízd magad másra, hogy ne jöjj romlásra,
Hanem magad menj elől.

Buzduljon fel véred, terjeszd régi híred,
Ne rettenj pogány hírtől.
Te éles tőrödet s kemény fegyveredet
Hizlalja török vértől,
Áldozzad rút vérét, nyisd fel dögös erét,
Kérj segítséget égből.

Hazánk rontására s népünk rablására,
Hogy a pogány készülne,
Régi vitézeknek, Seytiai vérnek
Írtam, meg ne rettenne,
Hanem régi Márshoz s hadakozó társhoz
Társul mellé sietve.