Vályi Nagy Géza: Béke-galamb
Felrepült egy fehér galamb,
Szelíd galamb, béke-galamb!
Megnyugtatá a világot,
A vívódó boldogtalant!
Olajágat vitt csőrébe,
Fénylő tollát ragyogtatva…
S egyszerre csak – utána ment
Héják, kányák rút csapatja…
Körülfogták a lihegő,
Nyögdécselő, bús jószágot,
S éles karmuk – szegénykének
Hó húsába belevágott…
… És azóta egyre űzik, -
Megpihenni sosem hagyják,
Csak cibálják, csak tépázzák, -
Rajta tölti mind – haragját…
Felrepült egy fehér galamb,
De nincs béke – hogy is volna!
Egy ártatlan madárkának
Napról-napra hull a tolla!
1921