Sajó Sándor: Gyűlölet

Hiába mondom: megnyugodtam;
Vérem kiáltja: nem igaz!
Föl-fölsikoltok bánatomban:
Gyűlöllek korcs nép, sok pimasz!

Köpenyét hitvány bölcsességnek
Nem tudom tűrni magamon:
Míg el nem száll e röpke élet,
A küzdést, harcot akarom!

Akarom vesztét a sok gaznak,
Kik a jók útját ellepik,
Kik minden eszményt kikacagnak
S lator és Krisztus: egy nekik.

Támadom szembe, aki álnok
S gyűlölve tiprom, ha lehet,
Mert megcsúfolja a világot
És meggyalázza hitemet.

Gyönyörrel vágom a szemébe
Bús gyűlöletem ostorát,
S az a jó Isten fönt az égbe’
Bizton tudom, hogy megbocsát!