Czipott György: Uriv, 1943

látónvak barátaimnak

elgondolom…,
negyvenkét fok hideg
láncmarta hóban.
lövedék fütyöl, puffan,
magyar
fagyott magyarra dől.

langytelünkben
miattad borzadok…,
lásd, most annyi
jól van…

tavasszal, ha messzi,
idegen fűszálat
könnyez meg harmat,
adj nékik Uram
beszántott csontokban
nyugalmat.