Harsányi Lajos: Szent Erzsébet
Wartburg fölött vad német szél fütyül.
Hó csillog fönn a hesszen ormokon.
Zordon, vad ország. Nincsen itt rokon.
Baljós vidéke leprás, szörnyű föld.
A férj Szentföldre ment nehéz csatákra,
Útközben meghalt. Olasz föveny takarja.
Az özvegyet otthon mindenki marja.
Vigasza Jézus s három kisded árva.
A hegytetőről gyakran néz keletre.
– Ó szép Pozsony! Szülőföld, ifjú város!
Ó messze síkság, tündöklő, virágos!
De mélán gondol Assisi Ferencre.
És Jézust látja száz beteg alakban
S a német leprást megcsókolja lassan.