Garay János: Honvéd halála
Ott volt véres csatában,
Küzdött mint senki még,
Kilenc nehéz sebétől
Végre elesék…
A sírásók csodálva
Bámulják tetemét,
Megvizsgálják egyenkint
Kilenc nehéz sebét.
«Ez él!» kiált az egyik,
Mert fölnéz a vitéz –
S azonnal ápolyára
Hajlik mindannyi kéz.
«Légy megnyugodva – mondják –
Derék vitéz valál;
Illő, hogy martalékul
Ne kapjon a halál.
Pajtásid elhullának,
Csatátok elveszett;
De te karunk közt vissza
Kapod az életet.»
«Mit! szól az éledő hős,
S megint megdermedett –
Pajtásim elhullának?
Csatánk is leveszett?
Úgy mért nekem az élet,
Ha ők elestenek…
Ha nem hazám a győztes,
Úgy csak temessetek!»
S kilenc nehéz sebéről
Letépi kötegét –
A sírásók könnyezve
Ássák el tetemét.
1850