Túrmezei Erzsébet: A vértanúk éve elé

49! Te centennáris év!
Vesztett csaták, letiprott lobogók,
bitófák, börtönök, vértanúk éve,
Megyünk eléd.

Ma este megszorítják a kezünk
Ők tizenhárman és a többiek,
a nagyapáink és a dédapáink…
Emlékezünk.

Száz év ködén szemük fürkészve néz
unokáik arcába: őrzik-e,
amit reájuk hagytak? Az örökség
szent és nehéz.

Megállni mindhalálig! Vesztesen,
eltiportan is győzni! A hitet
tartani bátran, soha fel nem adni
egy percre sem!

Néha úgy tetszik, balgán tékozolt
kincs a kihulló, meleg hősi vér,
de nagy jövendő áldott magvetése,
ha példa volt!

Megérkezésed akármit jelent,
emlékeiddel, ó 49,
utat mutatva és irányt jelölve,
ragyogd be a jelent!

Megyünk eléd. Nem látszik még az út,
köd és homály borítja, de a régi
49 mifelénk ragyogtatja
a mártírkoszorút!

1948, óéveste.