Szathmáry István: Nagy lesz újra Magyarország

Magyarország szent földjére
Nagy, fekete gyász borul,
Meggyaláztak, leigáztak,
Széjjeltéptek botorul.
Messzi földről néma vaddal
Néz apaink sírja ránk:
Ezer évig a szabadság
Szent oltára volt hazánk.

Akinek a szíve-lelke
A hazához hű maradt,
A Vág partján, Maros menten
Ma csak könnyet s vert arat.
Hat a magyar vitézségnek
Mindörökre vége mar? . . .
Zrínyi kardja merre villog? . . .
Nagy Rákóczi merre jár?...

Ha magyar vagy, nyugtod addig
Elve-halva nem lehet,
Míg bitorló dúlja, gyötri
Ősi, drága földedet.
Ezeréves dicsőségünk
Minden lapja arra int:
Ősi daccal, hősi karral
Tépjük össze láncaink!...

Ősi daccal, hősi karral
Fogjunk össze, magyarok,
S akkor a mi dicsőségünk
Napja újra felragyog.
Friss virággal, kikelettel
Var apaink sírja ránk:
Nagy lesz újra Magyarország,
Ezeréves szép hazánk!...