Homor Imre: Szép magyar keresztek…

Aratnak… aratnak Tisza-Duna tájon,
Gyűlnek a keresztek a nagy rónaságon.
Merre forró délben a levegő reszket,
Hosszú szép sorokban állnak keresztek…

Merre délibábok árnya rajzolódik,
Ott, ahol az ég a síksággal fonódik,
Picike hangyának látszik csak az ember,
De tele van ott is a vén föld kereszttel.

Ezek váltanak meg a pokloktól minket,
Miket gonosz sorsunk életünkbe hintett,
Ezektől kap hazánk újból erejére,
Népek asztalánál nem lökhetik félre.

Szép magyar keresztek, áhítattal nézlek,
Nem látom a sorsunk többé feketének.
Belőletek száll ki magyar erő, épség,
Ős magyar határok, ős magyar vitézség!

Szép magyar keresztek, minden reménységünk,
Tivéletek állunk, nélkületek végünk!
Ahogy gyülekeztek a napfényes rónán,
Mindegyitek lendít Magyarország sorsán!

Ti bizonyítjátok, mi segít mirajtunk,
Buzdítón ti szóltok, hogyha lelankadtunk;
Új életre kelnünk biztató a kezdet,
Mikor mosolyogtok szép magyar keresztek!

1920