Szenczi Molnár Albert: Jeremiás prófétának siralmas éneke

/Szerzője ismeretlen/

Keserves szívvel Magyarországról mondhatjuk magunkról
Az nagy siralmat, kit Jeremiás régen írt zsidókról:

Emlékezzél meg, hatalmas Isten, nyomorúságinkról,
Tekénts mireánk, állj bosszút immár mi nagy romlásinkról.

Mert örökségünk tűlünk fordula pogán nemzetségre,
Mi lakóhelyünk szálla mirólunk idegen népekre.

Édes atyánktól immár megváltunk, árvaságra juttunk,
Édes anyánkval mind egyembe özveggyé maradtunk.

Megszomjúhozván minnen vizünket drága pénzen isszuk,
Nagy fáradsággal bégyűjtött fánkat immár áron vesszük.

Mi ellenségink éles szablyákon fejünk felett forgatnak,
Erős munkában fáradt testünknek nyugodni sem hagynak

Az pogánságnak oly nagy rabságra mimagunkat adtuk,
Hogy csak kenyérrel mi éhségünket megelégíthessük.

Sírván mondhatjuk, felséges Isten! vétkeit atyánknak,
Kik mi közölünk régen elmúltak, mi reánk szállának.

Kegyetlen szolgák nagy dühösségvel rajtunk uralkodnak,
Nem találhatunk már reménséget szabadulásunknak.

Nagy félelemvel és rettegéssel pusztában búdosunk,
Eledelünket, mi életünket kezünkben hordozzuk.

Testünknek bőre, mint az kemence, elszáradt, elégett,
Az nagy éhségnek ő tüze miatt ugyan megsült, veszett.

Asszonyállatok tisztaságokban meggyaláztatának,
A gyenge szüzek sok városokban szeplőket vallának.

Az fejedelmek akasztófára felfüggesztének,
És vén népeknek ő tekéntetek nem böcsültetének

Ifjú népekkel és gyermekekkel gonoszul élének,
Kegyetlenséget, éktelenséget köztünk mívelének,

Az mi fejünknek szép ékessége közölönk kiesék,
Jaj mind éltiglen immár minékünk, mert igen vétkeztünk.

Nagy bánat miatt mi szívünk, lelkünk igen keseredék,
És a mi szemünk siralom miatt mind megsetétödék.

Keresztyéneknek lakóhelyeket, kit elpőusztítának,
Vadak és rókák, hamis tanítók most immáran lakják.

Te kedig kegyes, irgalmas Isten, örökké megmaradsz,
Te országodban, birodalmadban örökké megállasz.

Miért örökké elfeledkezel mi rólunk Úristen,
Mire hagysz minket sok ideiglen ez veszedelemben?

Téríts te hozzád és mi megértünk, kegyelmes Úristen,
Újíts meg immár az mi napinkat mint régi üdőben,

Ekképen síra szent Jeremiás ő könyörgésében,
Mikor az Isten megnyomorgatá zsidókat ínségben.

szozattv

 
 
Patriotak-Kronikaja-4.1 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf