Magasi Artúr: Virágszórók úrnapi körmenetben

Emlékszem, mikor még én is csöpp voltam,
fehér ruhában, rózsát hintegettem
lábad elé, hogy puha legyen lépted
s jöttödkor hívő csókot integettem.

Emlékszem, mikor még én is csöpp voltam,
mennyivel jobban éreztem, hogy Isten,
s szórtam s szórtam áhítatom rózsáit
s szívem kosarát kidíszítve vittem.

Én most meg tövist és bojtorjánt szórok
lábad elé, kavicsot, követ hintek,
és hogyha jössz, lesütöm szégyenkezve
szemem és Feléd tömjénnel nem intek.

Ruhám se szép már. S mégis, úgy szeretnék
még egyszer újra virághintő lenni…
Istenem, miért is nem nő meg a jóság
az emberrel?... Vagy hát miért kell megnőni?!

1935