Gyökössy Endre: Rákóczi

Dicséret, dicsőség! diadalmas úton
Hazádba visszatért hős fejedelem!
Koporsódnál mélyen leborul a nemzet,
Imádkozik és hisz nagy ünnepeden.
Óh, mert testet öltött évszázados álma,
Boldogabb jövendő hajnalát csodálja.
Könnye is kicsordul, hogy keblére szorít
Édes pihenőre örvendő hazád.
S érzi, hogy erősebb, hogy veled megvívja
Örök, ősi jusson minden igazát!

Hosszú hontalanság büszke vértanúja,
Bocsásd meg a nemzet minden bűneit,
Míg idegen földön domborult a sírod,
Hogy nem gondoltunk rád, óh, ne hidd, ne hidd!
Igaz: gyengék voltunk. Álmodozók lettünk.
Habozó aggódás kötözte le lelkünk.
De a múlt hibáját, ím, bevalljuk bátran
S koporsódnál kérünk: bocsáss meg nekünk,
Hogy emelt fővel járhassunk porodhoz,
Hogy lelkedben élő fiaid legyünk!

1906