Simon Zoltán: Dal a kurucokról
Csillámlik a patkó, kavarog porfelleg…
Jó kuruc legények labancűzni mennek;
Fellegként vonulnak, fényes csatarendbe’,
Csillag van a kardon, villám van a szembe’!
…Rápattan Rákóczy hollószín lovára,
Győzelmes serege száguld a nyomába’…
Amerre kardja vág, vad paripa horkan,
Gazdáját nyerítve, úgy vágtat el onnan!...
Mire a nap leszáll s beköszönt az estve,
Ezer holló károg, lakomára lesve:
Kuruc a labanccal alszik ottan álmot…
Őszi szél, őszi szél hullat rá virágot.
* * *
Csillámlik a patkó, kavarog porfelleg,
Jó kuruc legények bujdosóra mennek…
Földönfutó immár a szép kuruc tábor,
Hajh! mert az Isten sem igaz ügyet pártol!
Elől megy Rákóczy, jó lován, a Rárón…
Sóhaj kél mögötte, sóhaj kél magából:
Mért jutott a szent ügy ily hitetlen végre?
Mért került a haza gonoszok kezébe?!
Mint megtépett felleg, bujdosik a tábor…
Temetőbe indul, temetőt hagy távol…
A magyar szabadság napja lemenőbe’:
Rodostói tenger, - az a temetője!
1902