Tóth Árpád: Hazám, hazám…

Hazám, hazám, hazám, hazám, hazám!
– Ó, drága szó, te fájdalmasan édes,
Hittem-e, hogy még így szívemen égess,
Hogy drága szavad záporozza szám?

*

Ó, messzi dombok őszi szőkesége,
      /Egy nemzet búja ül e dombokon/
Ó, esti lombok vak feketesége,
      /Egy nemzet búja csügg e lombokon/…

1919